Végre sikerült csoportképet készítenem, amit már annyian hiányoltak.

A képen balról jobbra: Előd, Norbi, Fotós Peti, az én főnököm Peti és végül én, már kicsit megfáradtan ...

Gabó, bocsi a pólóért, majd meghálálom :) Van még egy lány is kint, aki a Security csapatba tartozik, de ő mindig külön utakon mozog, soha sem tudom, hogy hol van. Tegnap egyébként béreltünk egy verdát (egy 1.9-es Saab :), hogy majd  szétnézzünk egy kicsit a hétvégén, de sajnos én mára nagyon lebetegedtem, és ezért nekem most marad a blog-írás. Azért tegnap munka után sikerült kicsit csavarogni, és elmentünk egy közeli tóhoz, amit ha jól emlékszem Roxen-nek hívnak. Csináltam is út közben elég sok fotót, hazafelé láttuk a naplementében a blogom névadóját, a többek között Gripeneket is előállító gyárat, és környékét, meg még sok érdekességet. Sajna az út vége felé már éreztem, hogy baj lesz, újra kezdett fájni a torkom, meg a fülem. Ki is próbáltam az aszpirinszopogatást, de ki kell ábrándítanom mindenkit, nem nagyon karcolt meg, semmi javulást nem hozott, ellenben jó ürügyül szolgált, hogy a keserű ízre vegyek valami csoki t :) Este tartottunk egy kis iszogatást a szobámban - állítólag azért itt, mert enyém a legnagyobb szoba haha :), még kádam is van -, de én inkább már csak néző voltam, mint résztvevő. Reggel úgy ébredtem, hogy már nem tudtam beszélni sem nagyon, még mindig torokfájás és gyengeség. Lemásztam nagy nehezen reggelizni, és vittem magammal Neocitránt. Azt megittam, aztán lefeküdtem aludni. Azt álmodtam, hogy a fülembe esnek az izzadtságcsöppek, meg minden, de valószínű, ez nem  csak álom lehetett, mert mikor felébredtem, tiszta vizes volt minden körülöttem. Mikor ránéztem az órára, kb 3 óra lehetett délután. A közérzetem már elég jó, nem fáj semmi,, bizakodó vagyok. Fürödtem egyet, és lementem sétálni egy kicsit, mert annyira szépen sütött a Nap. Út közben vettem egy jó nagy szendvicset, és egy könyvvel beültem egy parkba olvasgatni, meg napozni is egyben ;) Eléggé elröppent az idő, kb 6 óra felé jöhettem vissza. A tereken rengetegen vannak, főleg a kávézókban. Mindenki jön-megy, nagy a nyüzsgés a városban. Remélem, holnap már tudok majd csatlakozni a többiekhez . . .

Most pedi néhány kép a tegnapi kocsikázós tavas happeningről:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.