Kihasználván az utolsó szabad hétvégét, újra autót béreltünk és szombaton ellátogattunk Stockholmba. Péntek reggel Petivel elmentünk az autókölcsönzőbe, hogy elhozzunk egy kocsit. Meg epp idoben, mert mar megint az utolso darabot hoztuk el, de igy legalabb last minute aron jutottunk hozza. Pénteken már ezzel mentünk dolgozni, úgyhogy bár mi keltünk legkésőb, kb egyszerre értünk be a többiekkel a melóhelyre. A parkolóban eléggé elvesztünk a többi kocsi között, mert mindenki Saab-bal jár... Hazafelé még el kellett menni a már korábban említet system bolage nevű alkohollerakatba, hogy Feri búcsúbulijára megvegyük a hozzávalókat, illetőleg Peti szülinapja is aznapra esett, úgyhogy duplán volt ok a szórakozásra. Mint írtam, bár aznap ünnepelte a mi Péterünk a 27-ik szülinapját, meglehetősen zokon vette, hogy a kb tizenhat éves pénztáros kissrác kéri a személyijét, ami nem volt nála, mert nem hitte el, hogy elmúlt 18. Akárhogy egyezkedett, a kissrác nem engedett, úgyhogy ki kellett mennije a kocsiba érte, úgy hogy közben az egész sor állt. Ez csak azért volt gy kicsit kellemetlen, mert úgy esett az eső, hogy az írek megirigyelhették volna. Szegény eléggé elázott, pedig még egy kortyot sem ivott, de végül a zsákmánnyal megpakolva elégedetten szaladtunk a kocsihoz. Hazamentünk a hotelhez, majd az autót a szemközti utcában hagytuk, mint ahogy azt tettük is az elmúlt alkalommal.
Szombat reggel szomorúan konstatáltuk, hogy a svédországi parkolási bírságokat a magyarral ellentétben fehér zacskóban szállítják. A sors fintora, hogy a büntetés, melyet - szerintünk jogtalanul - kiróttak ránk, kb annyi, amennyit Peti az autókölcsönzés árából lealkudott. Holnap megyünk majd reklamálni, mert semmilyen tiltó táblát nem találtunk az utcában, és a fémtolvajlás meg még ide nem nagyon gyűrűzött be, úgyhogy nem nagyon értjük a helyzetet (sem, és a büntetésen álló szöveget sem).
A kirándulás kissé döcögve indult; én bénáztam a GPS-sel, a többiek a büntetőcéduláról vitatkoztak, közben meg lógott az eső lába, ami tökéletes szembeköpése volt a meterológia, mint olyan mindennemű előrejelzésének. Az út elég uncsi volt, két óra punnyadás az autópályán, ahol méterenként trafipax, meg a hétvégi tuningautós hülyegyerekek kerülgetése.
A svéd kolégák előre óva intettek a főváros parkolójitól, mondván, hogy nincs sok belőlük, drágák, stb. Peti megnyugtatott mindenkit, hogy nem gond, ő tud egyet az óváros közepén, ami olcsó, és közel van. Nem vagyok egy ünneprontó típus, de túl szépnek hangzott, hogy igaz legyen. Mikor megérkeztünk, örömmel konstatáltuk, hogy a parkoló tényleg létezik, közel van, sőt oda is találtunk. Sajna egy baja volt, hogy ideiglenesen le volt zárva by the police :(
Végül lett helyette egy nem túl olcsó, de elég zsúfolt másik, ahol otthagytuk a járgányt, és nyakunkba vettük a fővárost. Állítólag sok szép múzeum és látnivaló van, sőt egyes múzeumokba az E/// belépőkártyával ingyen is be lehet menni. Már a héten megbeszéltünk, hogy nem fogunk elmenni minden unalmas múzeumba, csak azért, mert az utikönyvekben bennevan, hanem csak oda, ami érdekel is bennünket. Miután ebben megegyeztünk, valamelyiknek az első kijelentése az volt, hogy de a váza múzeumba menjünk el, mert azt látni kell. Na baz. az pont egy olyan hely, ami nélkül nem lehet élni - gondoltam magamban. Nem akartam egyből szólni, mert féltem, hogy valamit eseteg én nem tudok jól, de mintha pont egy perce beszéltük volna meg, hogy nem megyünk olyan helyekre, amiket csak azért nézne meg az ember, mert illik megnézni. (itt kérnék elnézést Herendi és más porcelángyűjtők rajongóitól). Végül jól tettem, hogy megtartottam a kis véleményemet magamnak, mert Norbitól hamarosan megtudtam a teljes igazságot, miszerint ez nem váza múzeum, hanem A vasa múzeuma. A vázát meg nem vázának, hanem vasa -nak írják, és egyáltalán nem porcelánból készült, hanem fából, és nem virágtartó, hanem kicsit más ...
A Vasa egy svéd sorhajó volt, melyet 1926-1928 között építettek II. Gusztáv Adolf megrendelésére. A svéd király a harmincéves háború alatt, a Lengyelország elleni harcok miatt rendelte meg a hajót. A Vasa már méreteivel is félelmet keltett volna a csatákban, tűzereje egymagában felért a teljes lengyel flotta tűzerejével. A király sajnálatos módon aktívan részt vett a hajó tervezésében, és ez lett az egész projekt veszte, és később a múzeum apropója. A király az építés közben kitalálta, hogy kellene még egy plusz emelet a hajóra egy újabb sor ágyúnak, ami finoman szólva sem volt benne az eredeti specifikációban... A fő hajóépítő mester, Henrik Hybertsson az építés közben megbetegedett, és meghalt, ezért a munkálatokat segédje irányította tovább, aki még nem rendelkezett elég tapasztalattal, hogy meglássa idejében a problémát. Az elkészült hajó korának egyik legjobban felszerelt hadihajója volt, 64 ágyúval rendelkezett, viszont a szélességéhez képest túl hosszú és túl magas volt. A szokásos stabilitási próbán – amikor harminc matróz fut egyszerre egyik oldalról a másikra, így próbálván felborítani a hajót – a Vasa erősen megdőlt. Mivel ezt senki nem merte a király tudomására hozni, a hajót késznek nyilvánították. 1628. augusztus 10-én a Vasa vitorlát bontott a stockholmi kikötőben, a Gamla Stan déli csücskétől, hogy megtegye első útját. Szép idő volt, nem számítottak hullámzásra, így az ágyúnyílások nyitva voltak. Ám egy hirtelen széllökés azonban a hajót annyira megdöntötte, hogy ezeken át beömlött a víz. A hajó valamivel kevesebb mint 1300 métert tett meg a vízrebocsátása óta, és máris elsüllyedt a stockholmi kikötő közepén, 50 matróz halálát okozva. Értékes bronzágyúiból nagyjából 50-et búvárharangok segítségével felszínre hoztak 1664-65-ben. Az akkori kivizsgálás feltárta a tervezési hibákat, és az elégtelen mennyiségű ballasztot jelölte meg a szerencsétlenség fő okozójának. A hajótestet végül is nem emelték ki, így az 30 méter mélyen, szinte teljes épségben megőrződött a tenger fenekén. Mondanom sem kell, hogy a múzeum nagyon magával ragadó volt, már csak a benne rejlő méretek miatt is, de a tárlatkészítők tényleg mident megtettek a nagyérdemű figyelmének maximális lebilincselése érdekében. A múzeumot nem is ragozom tovább, mert nem lehet, de tény, hogy lenyűgöző volt, és javaslom mindenkinek, hogy jöjjön el egyszer ide, ha Stockholmban jár.
A múzeum épületében egyébként az tetszett, hogy bár kb 4 szintes volt, a hajó árbóca így sem fért bele, úgyhogy azt levágták, és a tetőre erősítették. Így, ha kijön az ember, akkor az épületen kívül látja azt, ami nem fért már be ... 
Majdnem három óránk úgy elszállt a falak között, hogy fel sem tűnt, sőt még így is volt, amit nem néztünk meg. Jut eszembe a múzeumba hajóval mentünk, ugyanis Stockholmot körülveszi néhány sziget, amikre ugyan vezetnek hidak, de hajóval mégiscsak menőbb volt. odajutni A Vasa-múzeumot rejtő szigeten egyébként egy vidámpark is üzemel, amit már messziről kiszúrtunk, főleg azért, mert úgy sikongattak az emberek, hogy azt már kilóméterekről hallani lehetett. Idősebb olvasók figyelmébe ajánlanám, hogy a vidámpark összes hullámvasuta 65 éves kor felett ingyen látogatható!!! Tény, hogy az üzemeltetőknek van humorérzékük, azért megnézném, hogy melyik nyugdíjas nem akar úgy meghalni, hogy nem próbálja ki előtte a szabadesést ... A nyakatekert mondatokról jut eszembe Peti kedvenc kérdése, mely úgy hangzik, hogy "Mikor csináltál legutóljára valamit életedben először?" - Bár elsőre nem tűnik annak, van értelme :) Frappáns válaszokat kommentben várok, mert kezdek kifogyni az ötletekből ...
A nap további részét az óvárosban töltöttük, sétálgattunk, fagyit ettünk, nézegettük a kínai árusok made in Stockholm termékeit, és bámultuk a stockholmi rendfentartó szervek mókás öltözékét, és masírozását.
Estefelé Norbi javaslatára beültünk egy étterembe, ahol kipróbáltuk a svéd konyha rejtelmeit. A társaság zöme a rénszarvaspörköltet részesítette előnyben, és meg kell mondjam, nem volt rossz választás. Utána azért jelentősen esett a véryomás, a fakultatív sétaproramot már kevesebben részesítették előnyben. Fanatikus fényképészek unszolására visszakocsikáztunk az óvárosba, hogy a lemenő Nap sugarait lenycsevégre kaphassuk, majd lassan hazafelé vettük az irányt, hisz még hátravolt egy 2 óra + os utazás ...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
