Azért nem született újabb blogspot, mert nem igazából történik semmi érdekes mostában. Ma megkezdődött a második fele is a kiküldetésnek. Lassan kezdenek az emberek megjönni a szabadságokról. Kiderült, hogy az osztályvezető nem igazán svéd -mint ahogy azt gondoltam -, hanem inkább pakisztáni. Nincs ezzel semmi, csak egy fehérbőrű szőket magas emberre számítottam (kb. az összes svéd így néz ki), és jött helyette egy pici, őszülő, sötét bőrű csóka. Rendes fószernak tűnik, bár nem sokat beszéltem még vele idáig.

Ma már egészen jól vagyok, úgyhogy ha nem esik az eső délután, akkor elmegyek végre futni. Hiányzik már a mozgás, de valami van a levegőben, vagy a szobában, ami folyton ingerli a torkom. Nem tudom mi, de nem tetszik.

A hétvege, mint a címből is kiderül, rendkívül eseménydúsan telt. Szombaton számítógépeztem, mert esett az eső, vasárnap meg aludtam és olvastam, meg délután cserélgettünk filmeket a srácokkal. Peti minden áron meg akart győzni, hogy a Hóditó hódok cimu mese az egy roppant szinvonalas alkotas, es ezert tobb evad is megvan neki a laptopjan belole es minden aron meg akarta nezetni velunk is. Norbival mar konyorogni kezdtunk, hogy kapcsolja ki, mert annyira ronga volt. Egy nagyon jó filmet viszont sikerült beszereznem, egy kiváló krimi, Elrabolva a  címe. Ajánlom mindenkinek. De komolyan, most fogom megnézni másodjára is :)

 A városban egyébként első körben értesülök minden közéleti eseményről, ugyanis a szobám pont a főtérre néz. Pénteken például egy kerékpáros verseny volt a városháza körül. Azt hiszem, 30? kört kellett tenni a versenyzőknek, es körönként az utolsó kettő kiesett, végül az első 1000 Euronak megfelelő krajcárt kaszált. Le is sétáltam kicsit fotózni, és találkoztam az egyik kolégámmal, aki majd szeptembertől jön hozzánk egy hetre. Velem egy korúnak, vagy kicsit idősebbnek saccoltam, de meglepetésemre 3 kisgyerekével álldogált a célegyenes előtti kanyarban. Mint megtudtam, azért éppen ott, mert ha elkezd esni az eső - el is kezdett -, akkor ott a legnagyobb az esélye annak, hogy valaki taknyol, és az milyen érdekes a gyerekeknek :) Ez is egy szemlélet, gondoltam magamban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.