Már csak néhány óra van hátra indulásig ...

Aki jól ismer tudja, hogy bár nem az első külföldi utazás lesz ez életemben, (és ezzel együtt nem az is első blog, és nem is a második) mégsem vagyok túl nyugodt, folyton azon töröm a fejem, hogy mit fogok el/kifelejteni.

Gondolom, aki ide a blogra ellátogatott, már tudja hova megyek, és miért, de azért a rend kedvéért:
Svédország Linköping nevű városába utazok néhány órán belül, hogy ott az Ericsson egyik transzfer projektjében közreműködjek. A gépem 7 óra 5 óra múlva indul, majd Amszterdamban kell átszállnom. Szerencsére, mielőtt továbbindulnék Svédországba, lesz néhány órám várost nézni Amszterdamben. Mivel nem tudok aludni, most kicsit utánanézek mit kell tudni a városról (a Coffee shopokon és a piroslámpás negyeden kívül).

Amit eddig megtudtam Amszterdamról az az, hogy ha egy mód van rá, akkor meg kéne nézni Rembrandt "Éjjeli őrjárat" című festményét és persze Van Gogh munkái sem elhanyagolhatóak. Ha rátalálok, valószínű tolok majd egy fotót a Rembrandt házról is. Állítólag Anna Frank is itt élt egy ideig a háború alatt. A Wikipedia említ még valamit egy bizonyos trópusi múzeumról, mely elég érdekesnek hangzik: "Megemlíthető még a trópusi múzeum, mely kiállításait a forró égöv problémáinak szenteli. Nem tudom, hogy ezekből mire jut majd idő, de legalább már kicsit okosodtam Amszterdam témában :)

Egy kicsit szemügyre vettem Linköpinget is, ahol a következő négy hét vár majd rám. A legelső info, amit a városról megtudtam, hogy a svéd Saab gyár - melyet valljunk be, leginkább az autógyártásról ismertünk - itt gyártja a Gripen névre hallgató vadászrepülőket. Mint azt már valószínűleg sejtitek, innen lett a blog neve is.
A város egyébként Svédország ötödik legnagyobb városa, közel 150 ezer lakossal. A városban tarlálható egy híres  vadászgép múzeum, egy igen régi monostor (Linköping's domkyrka), melynek építését 1250 körül kezdték. Ezek mellett van híres férfikórusa, meg menő jéghoki csapata, sőt igen tekintélyes botanikus kertje is (vagy mi).

Tegnap Ábelék kérdezték, hogy várom-e már az utazást. Valójában nem tudtam rá egyértelmű igennel felelni, de ennek csak annyi az oka, hogy még nem teljesen realizáódott bennem az utazás ténye ... ellenben most, hogy már csak órák vannak hátra, és itt áll a szoba közepén az életem újra 20 kilóba tömörítve, kezd eluralkodni rajtam az az ismerős érzés, mely egy kicsit izgalom az ismeretlen iránt, egy kicsit aggódás, hogy hogy lesz, mint lesz ...

Kedves olvasók, ezennel vízre bocsátom az internet tengerén eme kis blogocskát, aki velem akar tartani itt a cybertérben, az kérem kvalifikálja magát egy "jó utat" bejegyzéssel, viszlát szeptemberben!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.