Ha van hungarikum, akkor svédikumnak is kell lennije. Van is, csak nem tudom, hogy nevezik őket. Meg mondom őszintén, nem nagyon tudtam sokat az országról, mielőtt idejöttem, de nagyon jót szórakozok azon, amikor nap mint nap újabb tárgyról, történetről, személyről, vagy bármiről derül ki, hogy svéd érdekeltségű, ha szabad így fogalmaznom. Így járt a címben említett mesehős is. Kis koromban a kedvenc meséim egyike volt a Nils Holgersson kalandjai. Akkoriban nem igen törődtem vele, hogy honnan importálták a sorozatot, ezért ért annál nagyobb meglepetésként, amikor ma a jobban szemügyre vettem, hogy a svéd 20 koronás hátlapján Nils Holgersson szerepel, amint Márton lúd nyakán ül. Az már egyébként kevésbé köztudott, mármint ami a mesét illeti, hogy Selma Lagerlöf a rajzfilm szerzője 1909-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, melyben nem kis része volt a fergeteges sikert elért mesének, mely eredetileg földrajztankönyvnek készült az általános iskolások számára.

Ma egyébként nem ébredtem túl fényesen. Eleve elaludtam, mert már nagyon fáradt voltam, és nem tudtam kipihenni még egészen az utazást, és ráadásul reggelre iszonyat torokfájás jött rám. Jönnek a jól bevált módszerek, Streptils, mentanolos kockacukor, forró tea, délutáni alvás és izzadás, stb. Remélem hamar helyre jövök. Este megint voltunk fotózni Petivel. Már most szerintem nincs olyan oldala a katedrálisnak, amit nem fényképeztem le, viszont még bejutni egyszer sem sikerült, mert mindig csak este megyünk fotókálni. Más különös nem nagyon történt. Holnap lehetne menni futni munkaidőben, egy órát, ugyanis a kollégák heti kétszer futnak ebédidőben, de Petivel úgy ítéltük, hogy nekünk még ez túl brutális: 9 km 40 perc alatt. Nekünk az 5 volt kb 35 perc tegnapelőtt. Még rágyúrúnk egy kicsit, és meglesz az ;) Közben kiderítettem, hogy a mászócsarnok pár perc détára van ay E///-tól, úgyhogy majd ha nem lesz olyan szép idő mint ma, és nem sajnálok bent lenni, elviszem a mászócipőt a melóhelyre, és onnan átsétálok. Egyébként a mászócsarnok egy kiszuperált vadászrepülő hangárban van. Biztos van hangulata, kíváncsi vagyok rá.

Megint néhány fotó, remélem, még nem unja senki :)

Nem daru madarak egy darun:

Ház a tónál:

Picibicikli:

A katedrális újabb perspektívából:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.