Mielőtt belekezdenék, két apró megjegyzés. Ma megint voltunk a masszírozó fotelben, de nagyon brutál fokozatra volt állítva, ezért fáj az egész hátam, úgyhogy már nem is kell többé ilyen fotel otthonta :( Ez mondjuk nem túl érdekes infó, viszont amit már nehezebben tudtam feldolgozni, hogy ma a cégnél két takarítónő valyon miért vitt egy feldíszített karácsonyfát a folyosón ... (Ötleteket kommentben várok)

Nah, de hogy ne térjek el már az elején a tágytól, hozzá is kezdenék...
Attól tartok, hogy ittartószkodásom utolsó utibeszámolója következik, melynek célállomása Västervik városa volt. Az utolsó szabad vasárnap szerencsére kegyes időjárás fogadott minket. Az autóút kb. egy óra volt Linköpingtől Dél-Kelet irányba, nagyjából 100 km. Számomra azért volt kicsit érdekesebb az út, mert én következtem a sofőrködést illetően. A svéd utakon élmény lenne autózni, ha nem lenne 500 méterenként trafipax az országúton. Egyébként egész korrektek, mert előre kitáblázzák, hogy mérés lesz, és az ember ezért nem is mer többel menni. Västervik  egy elég kicsike város, nem túl sok izgalommal, a legérdekesebb infó, amit találtam róla, hogy innen származik az ABBA egyik énekese, Björn Ulvaeus. Bementünk egy nagyon érdekes templomba is, aminek a nevére már sajnos nem emlékszem, viszont, amit bent találtunk az annál szokatlanabb volt. Belülről egy szép neo-román stílusú templom, viszonylag új, max 100 éves lehetett. A jobb oldalon viszont végig négy személyes ebédelőasztalok, rajtuk zöld terítő, mécses, itt-ott baba-etetőszék, ez nagyon tetszett. A másik érdekesség az előcsarnokban volt. Ki volt függesztve egy hatalmas világtérkép, előtte egy tál apró szines gombostű, és egy tábla angolul, Jelöld be, honnan jöttél. Tettem is egy kis kék pöttyöt Miskolchoz. Egészen elképesztő helyekről jártak ott az emberek, Kanadától Madagaszkáron át egészdn Ausztráliáig.

Valójában a városnézést nem akartuk túlspirázni, inkább a városhatártól pár kilóméterre található érintetlen tengerpartot akartuk felfedezni, és megsütögetni az ebédnek valót, meg napozni, Petit bosszantani és hasonlók. Elég zeg-zugos út vitt a partra egy erdőn át, közben az a tipikus svéd csendélet: bordó csónakház, tenger, sziklák, nagyon szép volt ... Körübelül este 7-8 körül indultunk csak haza, amikor már kezdett lemenni a Nap. Ottlétünk pár órája alatt nem nagyon jártak arra emberek, csak a szuperminigrillből hallattszott a szén pattogása, a tenger morajlása. Napokig el tudtam volna még heverészni a köveken, de napnyugtára eléggé lehült a levegő, úgyhogy mi is lassan szedtük a sátorfánkat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.