Reggel 6:57-kor keltem, mert megbeszéltük, hogy 7-kor, reggelizünk. Nem tudom, hogy véletlen egybeesés-e, de nem várt módon :) svédasztalos reggeli volt. Azt mondják a többiek, hogy meg fogom unni majd egy hét mulva, de egyenlőre még oda-, meg visszavagyok a kajától, olyan jó. A magyar embert már az is lázba hozza alapból, hogy "ingyen van" és bármennyit..., de ez tényleg viszi a pálmát eddig. Nem egy svédasztalos reggelit végigpróbáltam már, de azt kell mondjam, hogy nem ma kezdték... sőt, már azon is gondolkodtam, lehet, hogy innen származik az egész ..., de most komolyan, láttatok már olyat, hogy palacsintatészta van kirakva egy edénybe, és süthetsz magadnak palacsintát reggelire, meg gofrit? Pont ilyen okok miatt kb 60-70 perc alatt reggeliztünk meg, és ez szerintem holnap sem lesz másként.Egyetlenegy minusz van, hogy vizezik a narancslevet, de az alma és szamócalé az hibátlan volt.

Reggel negyed kilenckor elindultunk bérletet venni a közeli vonatlállomásra, ahonnan egyébként a mi buszunk is indul. Megrövidültem kb. 15 ezer forintnak megfelelő svéd koronával, de cserébe elég kultúrált a szolgáltatás. A menetidő kb 20-30 perc, az Ericsson az egyetemi kampusszal egy parkban van. Nem olyan nagy magas irodaház, min az otthoni, hanem inkább laposan elterülő. Sajna fotózni nem lehet, mert egy katonai helikopter és repülő hangár van a közelben, és emiatt nem nagyon lehet fotózni. A munkatársak szignifikáns része még szabin van, majd jövő hétre jönnek vissza, viszont akitől nekem kell majd tanulni, ő pont itt van, és nagyon szimpatikus srác. Többnyire mindenki szőke, és kék szemű. Mint a németek :) Volt reggel egy megbeszélés, ahol mindenki elmondta, hogy honnan jött, mik a feladatai, hol tart, stb. Azt figyeltem meg, hogy itt nincs olyan rendszertelen kávézgatás, mint Pesten, hanem itt szigorúan beiktatnak napi 1-1 óra közös kávészünet. Itt tanultam meg az első svéd szót, melyet a magyar helyesírás és kiejtés szabályával tökéletesen egybe vág, és így írják: fika. Igen, jól látjátok, nem írtam el :) Ellenben kicsit mást jelent. Azt hiszem a németek "Kaffee mit Kuchen" kifejezéséhez lehetne hasonlítani, ami a délután 5 órai teasüteményezésre és kávézásra utal. Szóval ilyenből van kettő egy nap, de süti csak pénteken délután van és azt, hogy éppen ki a heti Fika felelős, azt egy táblázatban tartják nyilván, a hűtőre kifüggesztve.

A kollégák egyébként nagyon kedvesek, és hűek a kutatás-fejlesztés egyik alapjellemzőjéhez, azaz nem kapkodnak ... A pesti irodában is jellemző volt a nyugodt, csendes alkotói környezet, de ez az itteni iroda nem hogy a béke szigete, de komolyan, egy idősek otthonának a vérmérsékletét idézi. Ez már kezd néha zavarni, mert nem tudom elképzelni, hogy ilyen csigatempóban hogy lehetnek olyan produktívak, mint ahogyan azt állítják. Na mind1, lehet, hogy pont ez a titkuk ...

Az ebédet az E///-ben tlálható étteremben költöttük, ami bár nem veszi fel a versenyt az otthonival, azért én pont egész jót fogtam ki. Nem hittem el, hogy ilyet megélek, de valószínű, nem fogom elhozni holnaptól az ebédhez egyébként iingyen járó fél liter kólát, mert nem kecsegtet túl sok jóval a jövőre nézve, már ami a hasamat illeti. Sajna ásványvíz, vagy bármi más kultúrital nem kérhető cserébe, csak kóla, meg más ilyenf ajta lónyálak. (A sörre még holnap rákérdezek, hátha bejön). Délután 5 körül, mikor távoztam  gyönyörűen sütött a Nap a reggeli borongós megoldással ellentétben. Reggel egyébként pulóverben mentem le reggelizni, de már pólóban indultam útnak, az idő egyre csak melegedett a delutan kozeledtevel, de még nem volt hőség.  A többiek azért óvatosan figyelmeztettek: bárhogy is néz ki az idő, mindig eshet - akár csak az íreknél -, úgyhogy esőkabátot mindig vigyek magammal. Hurrá!

Délután megbeszéltem az egyik munkatársammal, hogy elmegyünk futni ebben a jó időben. A városnak nagyon menő futópályája van. Körülbelül úgy jellemezném, mintha egy hegyi ösvényen kéne futni, néha fel a dombra, néha ki egy tisztásra, vagy patak mellé,. Az út végigleszórva fakéreggel, hogy puha legyen, amikor lépsz. Igen profin meg van csinálva. Van egy 5 km-es és egy 2.5 km-es kör. Mi a nagyobbikat választottuk, és ne kérdezzétek, hogy miért, de szembe a menetiránnyal "mer az jó lesz" felkiáltással. Bár nem volt sok ember, nem kellett igazán kerülgetni senkit, de a menetirány, vagyis a túristajelzések pont a másik irányból voltak felfestve, ezért többször sikerült eltévedni is. Na mind1, azért sikerült egészségesen elfáradni.

Hazagyalogoltunk, és kiderült, hogy a srác, akivel futni voltam - nevezzük Péternek - , szintén nagy fényképész, és ugyanolyan felszerelése van, mint nekem. Meg is beszeltuk, hogy elmegyünk fotózgatni kicsit a városba este. Bar mar nem volt tul sok feny, nehany ertekelheto kepet csak sikerult kesziteni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.